 |
|
  |
 |
 |
|
   | |
 | |
 | |
 |
|
|
Összefoglalók Felkért referátumok Felkért referátumok
Ivarsejt donáció és krioprezerváció Bazsáné Dr.
Kassai Zsuzsa Az ivarsejt donációk közül a spermaadományozás közel száz éves múltra tekint vissza. Ma már általánosan elterjedt eljárás, szervezett, nagy intézmény hálózatban folyik, jogilag lényegében jól rendezett feltételek között működik. Az elterjedtség és sokoldalú felhasználás egyik kulcskérdése a spermafagyasztás, amit technikailag már hosszú ideje magas szinten, biztonságos feltételek között megoldottak, és ez igen eredményes felhasználást tesz lehetővé. Az oocyta donáció csak az IVF technikák kifejlesztése és elterjedése után vált lehetővé és elérhetővé. Bár az IVF eljárások mára szinte általánossá váltak, a petesejt adományozás folyamata azonban a spermadonációhoz képest sokkal bonyolultabb. A donor kiválasztása, a sokszempontú egyeztetés szükségessége a donor és recipiens között, a lényegesen több rizikófaktor, az oocyta fagyasztás nehézségei mellett a jogi-etikai kérdések is sokkal összetettebbek. A legfiatalabb eljárás a terhesség létrehozása érdekében az ováriumszövet-átültetés. Ez az előbbieknél lényegesen összetettebb és bonyolultabb módszer még csak a kezdeti eredményeknél tart, de kidolgozói és művelői nagy reményeket fűznek ahhoz, hogy ez éppen a legkritikusabb esetekben jelenthet megoldást. Az előadás kitekintést ad a nemzetközi gyakorlat néhány tanulságos példájára és vázolja a kérdéskör hazai helyzetét.
A luteinizáló hormon szerepe és jelentősége az ovuláció indukcióban. Dr.Bernard
Artúr Egyértelmű és bizonyított, hogy spontán terhesség létrejöttéhez a luteinizáló hormon (LH) termelődése elengedhetetlen. Az LH szint menstruációs ciklus során bekövetkező változásai is jól ismertek. Az LH szükségessége és jelentősége azonban az asszisztált reprodukciós technikák során alkalmazott controllált ovariális hyperstimulációs (COH) kezeléseknél máig vitatott. Szerepének vizsgálatát aktuálissá teszi a tisztán FSH illetve LH hatóanyagot tartalmazó recombináns FSH és LH készítmények, valamint a gonadotropin realising hormon (GnRH) antagonisták kifejlesztése és egyre szélesebb körű gyakorlati alkalmazása is. Az előadó összefoglalja az idevonatkozó aktuális irodalmi adatokat. Ismerteti továbbá azon retrospektív vizsgálat eredményeit, amelyet intézetükben végeztek az LH hatásával kapcsolatban controllált ovariális hyperstimulációs kezeléseknél.
Az IVF jogi kérdései, hazai eredmények Dr. Bodnár
Béla Összefoglaló
nem érkezett
Endometriosis és In Vitro Fertilizáció Prof. Dr. Borsos
Antal Az endometriosis jóindulatú megbetegedésnek számít, de rendkívüli mértékben megkeserítheti a beteg életét. Súlyosabb formában hasi fájdalmakat, steril gyulladást, összenövéseket és nem utolsósorban infertilitást okozhat. A meddőség 30-40 %-os gyakoriságot is elérhet. Két egymástól eltérő teóriával magyarázzák az eredetét. Az egyik a transzplantációs vagy metasztatikus, a másik a metapláziás elmélet. Nagy számban végzett laparoszkópia egyre nagyobb gyakorisággal jelez retrográd menstruációt, ami nyilvánvaló forrása lehet az endometrium szigetek megtapadásának és így az nedometriosis kialakulásának. Nyilvánvalóan fontos szerepe van az immunológiai tényezőknek, mivel a retrográd menstruáció jóval nagyobb gyakoriságú, mint a valódi endometriosis. Egyes autoantitestek emelkedett szintje, az abnormális polyclonalis B-sejtek aktivációja eredményeként mint sejtmediált immundefektus járulhat hozzá az endometriosis keletkezéséhez. A vizsgálati adatok arra utalnak, hogy endometriosisban megváltoznak a peritoneális folyadék jellemzői, amit a spermiumok mozgásképességének és túlélésének vizsgálata is igazol. Laparoszkópia során a peritoneális endometriosis kis elváltozásnak tűnhet, holott amit látunk, legtöbbször a jéghegy csúcsa és retroperitoneálisan helyezkedik el a jelentősebb szövetmassza. A megbetegedés kezelése három lépésre osztható. Laparoszkópos úton műtéti megoldás, tartós gyógyszeres utókezelés, ellenőrző laparoszkópos vizsgálat. A gyógyszeres kezelésben vezető szerepe van a GnRH-analógoknak. (Legújabban antagonistákkal történő kezelésre is mód nyílik.) Ha a kezelési periódus ismétlésére kényszerülünk, úgy számolni kell nem kívánatos mellékhatásokkal, pl. csontritkulással. Ha az infertilitás megoldására az in vitro fertilizáció a kézenfekvő megoldás, ezt megelőzően célszerű az endometriosis hatékony kezelését elvégezni.
A mechanikai és kémiai hatching hatása az IVF eredményességére Dévai I. ,Szűcs
K. , Bojtor Gy., Vass Z. Az asszisztált hatching(AHA)eredményessége vitatott ,de a jogszabályban előírtaknak megfelelő gyakorlat és egyben indikáció mindazon esetekben amikor azt a törvény előírja: - 35 év feletti
életkor esetén Intézetünkben
háromfajta módszerrel végezhető az AHA: Szerzők előadásukban bemutatják az általuk alkalmazott módszerek közül a mechanikus és enzimatikus módszert annak eredményességét, összehasonlítják a módszereket ismertetve előnyüket hátrányukat. Ismertetik az általuk alkalmazott AHA eredményességét intézetükben. "A mikrosebészet létjogosultsága a mai IVF gyakorlat mellett" Dr. Forgács
Vince A modern IVF térhódítása előtt a tubáris eredetű meddőség hatásos gyógyításának egyetlen módja volt a reproduktív sebészet, a petevezetők mikrosebészeti kezelése. Az operációs mikroszkóppal mikrosebészeti eszközök és varróanyagok felhasználásával végzett kismedencei sebészi rekonstrukciók a meddőségek 30-60%-ában spontán fogamzás lehetőségét és teljes gyógyulást adtak. A modern IVF technikák - bár igen hatékonyan - a tuba betegség "tüneti" terápiáját adják, miközben a patológiás állapot változatlanul fennáll. Hajlamosak vagyunk a mikrosebészetet, mint elavult technológiát elfelejteni. Számos IVF-es szakember véleménye az, hogy a laparotomia vagy laparoscopia útján végzett műtéteket az IVF céljainak kell alárendelni. Véleményem szerint minden lehetőséget meg kell ragadni a rekonstrukció során, hogy az eredeti anatómiát állítsuk helyre. Első lépésben a kismedencét az in vivo és nem az in vitro fertilizáció céljára kell alkalmassá tennünk. Az irodalom és saját véleményünk alapján kimondható, hogy az átalakult mikrosebészeti technikák (laparoscopia, hysteroscopia, tuboscopia, ballonos tubakatéterezés) számos új lehetőséget biztosítanak. Saját tapasztalatunk szerint sem fogadható el az a gyakorlat, miszerint a sactosalpinxok sebészi kezelése ab ovo salpingectomia lenne. Tény, hogy a klasszikus értelemben vett mikrosebészet számos indikációját az IVF kezelés vette át. Vezérelvként kimondható, hogy a mikrosebészeti igényességű laparoscopia szinte teljes egészében átvette a laparotomia útján végzett mikrosebészet indikációs körét. A csonkító jellegű műtétek (bilaterális salpingectomia) akkor is elvégezhetőek, ha az első lépésben történt mikrosebészeti tuba rekonstrukcio nem járt eredménnyel. Öt éves tapasztalataink lézer asszisztált hatchinggel Kanyó Katalin,
dr. Konc János Az asszisztált hatchinget a 90-es évek elején Cohen munkássága indította el. A módszer azon a fiziológiai tényen alapul, hogy normális körülmények között az ötödik, hatodik napon a zóna pellucida elvékonyodik, kinyílik, mivel az embrió növekvő sejtjei, szétfeszítik azt és a blasztociszta kibújik tokjából, "hatchingelődik". A zóna pellucida nélküli blasztociszta 80-240 sejtes állapotban alkalmas az implantációra az endometriumba. Azok a módszerek, amelyek segítségével a zóna pellucidát megnyitjuk asszisztált hatchingnek (AH) nevezzük. A szövetkultúra tökéletlen körülményei felelősek a zóna megkeményedéséért, de hasonló a helyzet fagyasztás-felengedést követően. A 35 év feletti női kor is eredményezhet zóna "hardeninget". A széles (15 mm-nél vastagabb) zóna pellucida is akadályt képezhet a hatchingelődés számára. A többszöri sikertelen IVF-ET hátterében gyakran a zóna megkeményedése áll. Ezen okok miatt alkalmazzuk az asszisztált hatching módszerét. A preimplantációs genetika céljából végzett blastomer biopszia első lépcsője az asszisztált hatching. A Szent János Kórház Budai Meddőségi Centrumában először a mechanikus, később pedig a lézer hatchinget (LAH) alkalmaztuk. Az utóbbinak két fajtája van: a./ Kontakt lézer, b./ Non kontact lézer. Centrumunkban az ún. non kontact lézert alkalmazzuk, amikor a lézer sugárnyaláb érintőlegesen éri el a zóna pellucidát (ZP). A 670 nm-es, l,48 mm-es infravörös dióda lézer sugara a mikroszkóp objektívjén keresztül fókuszálódik és ZP glycoprotein mátrixán a lokalizált hővel ejt lyukat. A LAH indikációja a háromszori sikertelen IVF+ET, 35 év feletti női kor és a fagyasztás- felengedés utáni állapot. Öt év alatt 2011 IVF ciklusból 1075-esetben történt LAH. 936 esetben nem végeztünk LAH-ot. A LAH csoportban 323 terhesség jött létre (30,0%), a take home baby arány 20,2 % volt (217 szülés). Az átlagéletkor 38 év volt. A lézer alkalmazása nélküli csoportban 315 terhesség (33,6%) jött létre, 243 szülés történt, a take home baby arány 26 % volt. Az átlagéletkor 33,1 év volt. Tapasztalataink alapján elmondhatjuk, hogy a lézer asszisztált hatching indikáció nélküli alkalmazása nem javítja a terhességi arányt, ezzel szemben megfelelő indikáció esetén átütő sikert hozhat a reménytelen esetekben is. Transzfer politikánk változása az elmúlt tíz évben Dr Konc János,
Kanyó Katalin Alapvető célunk, hogy megtaláljuk minden páciens számára az embrió transzfer legideálisabb időpontját, amely terjedhet a zygóta állapottól, akár a hatchingelődő blasztociszta állapotig. Ez a törekvés jellemezte 10 éves munkásságunkat. A Szent János Kórház Budai Meddőségi Centrumában 1999. február 1-től alkalmazzuk a szekvenciális táptalaj rendszert. Ez tette lehetővé, hogy ne csak zygóta és 2-3 napos úgynevezett korai, hanem 4-5-6 napos késői embrió transzfert ill. ezek kombinációjával dupla ET-t végezhessünk. Általában a hét munkanapjai szerint randomizálódtak pácienseink. Hétfő, kedden végzett petesejt aspirációk után főleg 2 vagy 3 napos ET-t és embrió fagyasztást végzünk, de a késői transzfer sem kizárt. A csütörtökön, pénteken nyert petesejtek esetében főleg 4-5 vagy 6 napos ET történik, de a korai transzfer is lehetséges. A szerdai és pénteki punkcióknál korai, késői vagy dupla ET-t végzünk. Dupla ET-t csak kétszeri sikertelen korai, vagy késői transzfer után alkalmazunk. 1999. február 11-től 2003. február 1-ig 2622 ET történt intézetünkben. 879 klinikai terhesség jött létre ( 33,5% ). Korai ET-t végeztünk 1159 esetben, melynek eredményeként 319 klinikai terhesség jött létre ( 27,5% ).Késői embrió transzfert történt 1316 esetben amely után 486 klinikai terhesség keletkezett ( 36,9% ). Dupla ET-t 147 páciensnél végeztünk, 74 klinikai terhességet értünk el ( 50,3% ). Az utóbbi két évben az ET időpontjában megválasztásában törekszünk figyelembe venni, hogy az előzményekben szereplő sikertelen vagy sikeres IVF kísérleteknél hányadik napon és milyen fejlettségi állapotú és számú embrióval történt az embrió transzfer, mert tapasztalataink szerint akkor a legsikeresebb az IVF program, ha az embrió transzfer időpontja individualizálható. Mikromanipulációs módszerek, ICSI Mánfai Z.,
Wilhelm F., Szász E., Soós M., Prof. Szabó I. A meddő párok kezelésében nagy mérföldkő volt 1978., Louise Brown megszületése, és ezzel az in vitro fertilizáció (IVF) klinikai alkalmazásának megindulása. Csaknem ugyanekkora előrelépést jelentett a 80-as évek végén, a 90-es évek elején a mikromanipulációs technikák (intracytoplazmatikus spermium injekció (ICSI), asszisztált hatching (AH), embryo-biopsia) sikeres alkalmazása, majd rohamos elterjedése, mely az utóbbi évek során a magyarországi IVF centrumokban is rutinszerűen alkalmazásra került. Ezáltal a "lombik baby" programba felvehető házaspárok köre jelentősen kibővült, főleg a súlyos andrológiai problémák esetén elvégezhető "ICSI"-nek köszönhetően. A mikromanipuláció alkalmazása az "asszisztált hatching" révén az implantáció sikerét is elősegítheti a meghatározott indikációs körben, ugyanakkor a preimplantációs genetikai diagnosztika területén is jelentős fejlődés tanúi lehetünk. Előadásunkban röviden ismertetjük ezen eljárások indikációit, alkalmazási területeit, melyekkel kapcsolatban mind nemzetközi, mind hazai viszonylatban fennállnak vélemény különbségek. Andrológia és asszisztált reprodukció Prof. Dr. Papp
György A szerző először az asszisztált reprodukció andrológiai vonatkozásainak történetét tekinti át, ezen belül ismerteti a sebészi spermiumnyerés különböző formáinak kialakulását, az azospermiával kapcsolatos andrológiai tevékenységet, és az andrológus asszisztált reprodukciós teamban játszott szerepét. Áttekinti az andrológia microsebészeti vonatkozásait, ismerteti ezek eredményét, majd a jövőbeni Európai vezérfonal új alapelveit mutatja be melyek már az asszisztált reprodukciós lehetőségek figyelembe vételével kerültek kialakításra. A clomiphen szerepe a reproduktív zavarok kezelésében - a XXI. század elején Dr. Siklósi
György Szerző a clomiphen citrát (CC) dózisfüggő hatásának törvényszerűségeit elemezte luteális elégtelenségben (LE), majd vizsgálta annak klinikai hatékonyságát ismeretlen eredetű meddőségben, szokványos vetélésben és a terhességek kimenetelében. A fiziológiás luteális funkció hormonális jellemzőit a fertilis nők ciklusainak nagy egyéni variabilitása miatt elsősorban olyan ciklusok elemzése során határozta meg, amelyekben fogamzás következett be, amit szövődménymentes terhesség, majd szülés követett. A luteális funkciót akkor tekintette fiziológiásnak, ha a mentsruációt megelőző, vagy az ovulációt követő 4. és 9. nap között másodnaponként mért 3 szérum progesteron (P) átlagértéke 21,0 ± 0,3 ng/ml (átlag ± 2SE) volt. Több szérumminta egyidejű vizsgálatát a P markáns epizódikus szekrésciójából (+/- 40%) adódó diagnosztikus hiba csökkentésére tartotta szükségesnek. A CC hormonális hatásait vizsgálva azt találta, hogy a betegek CC-al szembeni érzékenysége rendkívül különböző, ugyanannál a betegnél azonban minden esetben dózisfüggő. LE-ben szenvedő 400 válogatásnélküli betegnél a luteális funkció az esetek 55%-ában 5x100, 35%-ában 5x150, 7%-ában 5x200 mg CC adására rendeződött, 3%-ban pedig CC és dexamethason együttes adására. A LE oki szerepét meddőségben kétféle módon vizsgálta: randomizált, kettősvak, placebo-kontrollált vizsgálattal, valamint a fiziológiás luteális funkció mellett észlelt kumulatív terhességi ráta vizsgálata révén. Valamennyi betegnél a meddőség egyetlen feltételezhető oka a fentri diagnosztikus paraméterek alapján LE volt (“ismeretlen eredetű meddőség": nomospermiás andrológiai lelet, legalább egy ép tuboovariális egység, igazolt ovulatio). Randomizált, kettősvak, placebo-kontrollált vizsgálat során (n=245) fiziológiás luteális funkció mellett a 6 hónapos terhességi ráta 77%, a placebo csoportban 9% volt.A két csoport különbsége erősen szignifikáns volt (p<0,001), ami igazolja a LE új diagnosztikus paramétereinek helyességét, a LE ismeretlen eredetű sterilitásban betöltött oki szerpét és kontrollált kezelésének klinikai értékét. LE miatt összesen 422 betegnél végezett individuális dózisban clomiphen és/vagy dexamethason kezelést a luteális funkció rendezésére. A LE oki szerepét igazolta, hogy kezelés hatására valamennyi betegnél terhesség jött létre (422 betegnél 486 terhesség), amit a fiziológiás luteális funkció mellett észlelt, a fiziológiásnak tartottnál (85%) szignifikánsan (p<0,01) kedvezőbb éves kumulatív terhességi ráta (98%) is megerősített. LE a meddő házaspárok 32%-ában bizonyult elsődleges oki tényzőnek. A LE habitualis abortusban (HA) betöltött oki szerepét 350 válogatás nélüli betegnél vizsgálta. A LE előfordulása a fenti kritériumok alapján 94,5% volt. A luteális funciót a fogamzás előtt fiziológiássá téve (P>21 ng/ml) szignifikáns különbséget (p<0.001) talált az illesztett kontroll és a fiziológás csoportban a spontán abortus ismétlődésében mind 2 spontán abortus után (33,3, ill. 2,7%, n =150), mind 3, vagy több (átlag 3,74) spontán abortus után (49,0%, ill. 8,0%, n=200). Ugyancsak szinifikánsan (p<0.01) különbözött a két csoportban a koraszülés (40,2%, ill.9,6%, n=350) és az IUGR (23,4%, ill. 4,3%, n=350) előfordulása is, emellett a koraszülöttek súlya átlag 450 gr-al magasabb volt a fiziológiás csoportban. Szignifikáns korrelációt (p<0.001) talált a luteális P átlag és a terhesség időtartama, valamint a luteális P átlag, a luteoplacentalis shift (6-12 hét), a terhesség 4. és 5. hónapjában mért P átlagok között is. Eredményei alapján a HA elsődleges oka (a betegek 95%-ában) a korábbi diagnosztikus kritériumokkal fel nem ismert LE, amelynek - mértékétől függően - ugyancsak meghatározó szerepe van a HA-ban szignifikánsan gyakrabban előforduló koraszülés és IUGR létrejöttében is. A HA legeredményesebb kezelési módja a luteáis funkció conceptio előtti rendezése. A luteális funkció és a terhesség kimenetelésnek összefüggését 325 beteg 450 terhessége kapcsán elemezte. A spontán abortussal, koraszüléssel és érett szüléssel végződő terhességeknél a luteális szakban mért P átlagértékek szignifikáns (p<0,01) különbséget mutattak az egymást követő csoportokban (14,2 ± 5,8, 19,3 ± 1,7, 26,3 ± 7,0 ng/ml). Szignifikáns (p<0,001) korrelációt talált a luteális P érték és a terhesség időtartama, illetve a terhesség időtartama és az újszülöttek súlypercentil értékei között. Ugyancsak szignifikáns (p<0,01-0,001) korrelációt talált a luteális szakban, valamint a luteoplacentáris átmenet időszakában, illetve a terhesség 4. és 5. hónapjában mért P átlagértékek között. A 21 ng/ml feletti P érték mellett fogant terhességek között a spontán abortus, koraszülés és IUGR előfordulási gyakorisága (1,2%, 1,8%, 2,1%, n = 332), különösen singuláris terhességek esetében (1,2%, 0,6%, 1,2%, n=319) nagyságrenddel alacsonyabb volt, mint a hazai populáció egészében (12,0%, 9,6%, 12,0%). Szerző eredményeiből arra következtet, hogy a kedvezőtlen terhességi kimenetel (“adverse pregnancy outcome") különböző formáinak (spontán abortus, koraszülés, IUGR, stb.) legfőbb közös oka az implantatio és a korai placentatio körülményeit alapvetően meghatározó, különböző fokú LE, amelynek conceptio előtti rendezése lehetőséget nyújt azok 80-90%-ának megelőzésére. A new era in ART media composition: Improving success rates by meeting physiological needs and minimizing embryo intracellular stress Dr. Christer Siversand (Vitrolife) The success of clinical in vitro fertilization (IVF) remains compromised by suboptimal culture conditions. Although mammalian embryos can be cultured throughout the preimplantation period in a number of different culture media and environments, the resultant viability of the embryos can be extremely different. It is evident from in vitro studies that adaptation by an embryo to sub-optimal culture conditions is not without cost, the cost paid by the embryo being a reduction in viability (Gardner and Lane, 2002). The more an embryo has to adapt to its environment the more its viability is compromised. Resent studies and interest in gamete and embryo physiology and metabolism have led to significant improvements of the media used in assisted reproductive technologies (ART). A new media system has been developed which takes into account the changes in embryo physiology and requirements which occur as the embryo develops from zygote to the blastocyst (Gardner and Lane, 1999; 2002). A successful approach in the design of such a media has been to study the in vivo system, i.e. the physiological conditions in the female reproductive tract, and to use these conditions as a template for the formulation of new improved media for in vitro culture (Gardner and Lane, 1999; 2002). Basically, culture media for IVF have two main functions in order to sustain the viability of gametes and embryos; (1) meeting physiological needs and (2) minimizing gamete and embryo intracellular stress. In order to do so new modern media systems have to be more complex compared to their ancestors and it is evident that that culture media for IVF must contain compounds such as amino acids and hyaluronic acid. It is important to remember that media only are one part of the IVF-laboratory, and that the laboratory is only one part of an IVF treatment. In order to optimize in vitro culture conditions one needs to focus on all aspects of the treatment cycle. That includes for example the stimulation regimes, the transfer techniques, and the culture environment such as temperature, pH and oxygen tension. All these are factors that have a direct affect on embryo development in culture. References Gardner, D. K. and Lane, M. (1999) Embryo culture systems. In “Handbook of In Vitro Fertilization", 2nd Ed. (A. O. Trounson and D. K. Gardner, eds), pp. 205-264. CRC Press, Boca Raton. Gardner, D. K. and Lane, M. (2002) Development of viable mammalian embryos in vitro: Evolution of sequential media. In “Principles of cloning", pp.187-213. Elsevier Science (USA). Az első magyarországi tapasztalatok Orgalutránnal Dr.Török Attila Az idő előtti
LH emelkedés gátlására a hosszú éveken keresztül eredményesen használt
agonista GnRH analógok mellett nemrégen kerültek forgalomba az antagonista
analógok. Magyarországon 2002 decembere óta van gyógyszertári forgalomban
a ganirelix, gyógyszerkönyvi nevén az Orgalutran. A tapolcai Pannon
Reprodukciós Intézetben 2002 májusától egy multicentrikus vizsgálat
keretében lehetővé vált a magyarországi bevezetést megelőzően 20
betegen klinikai vizsgálatokat végezni. A vizsgálatokat önként jelentkező,
normális ciklussal rendelkező, az esetek többségében andrológiai
indikáció, vagy endometriosis miatt tervezett asszisztált reprodukcióra
szoruló betegeken végeztük. Szigorúan meghatározott protokoll szerint
a ciklus 2., vagy 3. napjától kezdve a stimuláció napi 150 IU recombináns
FSH-val, - mely randomizáció alapján vagy Gonal-F, vagy Puregon
Pen formájában történő adagolásával - kezdődött. A 6. stimulációs
naptól, vagy ha a domináns follikulus átmérője elérte a 14 mm-t,
a betegek napi 0,25 mg Orgalutrant kaptak szubkután a hCG adása
napjáig, ezt követően 36 óra múlva került sor a follikulus punkciókra.
A petesejtek megtermékenyítése minden esetben ICSI módszerrel történt.
Az embrió transzfereket 2-3 nappal a petesejtek leszívását követően
végeztük el. A nyert petesejtek száma 11,75 ± 5,25, a fertilizációs
ráta 0,74- nek bizonyult. 18 betegnél 3-3, két betegnél 2-2 embriót
transzferáltunk. Két héttel a transzfer után 12 betegnél volt 20
mU/ml feletti ß-hCG kimutatható (60%), ezek közül 10-nél alakult
ki klinikai terhesség (50%). 6 esetben egyes, 3 esetben gemini,
egy betegnél trigemini terhesség jött létre. Egy gemini terhes a
9. gesztációs héten elvetélt, az ongoing pregnacy rate emiatt 45%.
Azon eseteket vizsgálva, akiknél terhesség nem jött létre, megállapítást
nyert, hogy az Orgalutran adagolását megelőzően 4 betegnél már LH
emelkedés volt kimutatható (20%). Bizonyítékokon alapuló orvoslás (BAO) és ellentmondásai az asszisztált reprodukcióban Dr. Ugocsai
Gyula A nem tisztázott okú meddőség ("unexplained infertility") diagnózisát általában csak akkor állíthatjuk fel, ha igazoltuk a megbízható ovulációt, az átjárható kürtöket, kizártuk a peritubaris adhaesiókat, myomagöböket és endometriosist, valamint a férfipartner spermaparaméterei is optimális állapotot igazolnak. Az infertilitás okainak fenti, alapszintű feltárása után a megfelelő terápia megválasztása vagy nagyon egyszerű, vagy nagyon időigényes és bonyolult feladat. Az egyszerű megoldás hívei a magas igényességű technikai hátteret felvonultató IVF módszereihez fordulnak, míg a reproduktív endokrinológia finomságaiban elmélyedni szándékozók arra lelkileg és szomatikusan alkalmas párok esetében megpróbálják körbejárni az "ideális" ovulációs ciklus gyógyszeres elősegítését, a beágyazódás körüli biokémia események szabályozását. Mindkét megoldás hívei ugyanazzal a dilemmával szembesülnek: milyen bizonyítékok szólnak a választott módszer mellett és melyek ellene? A női ciklus befolyásolására rendelkezésre álló gyógyszeres arzenál jó, ha tíz eredeti hatóanyagot reprezentál, és ezek, valamint az operatív-technikai lépések megfelelő kombinációjával valóban elérhető a ciklusonkénti 30 % körüli terhességi arány. A szakmai konszenzus eléréséig számos zsákutcán keresztül jutottunk el és útkereső erőfeszítéseinket a bizonyítékokra alapozott orvostudomány adatbázisai tanúsítják. A referátum néhány olyan kérdés, vita pro és kontra érvelését mutatja be, amelyeket az IVF-ET technikával nem feltétlenül rendelkező, de az infertilis párokkal a mindennapi nőgyógyászati gyakorlatban találkozó, valamelyest reproduktív endokrinológiai szemlélettel is bíró szülész-nőgyógyász is hasznosíthat. · A meddőség
kivizsgálása során feltétlenül és mindenkinél el kell végezni a
diagnosztikus laparoszkópiát? A bizonyítékokra alapozott orvostudomány a prospektív, randomizált, kettős-vak tanulmányokra épít. Az infertilitás számos aspektusa csak körülményesen vizsgálható a BAO metodológiája alapján - ilyenkor a bizonyíték ereje csökken. A referátum megfogalmazni igyekszik azt a kérdést, melyet a szigetszerűen működő hazai meddőségi műhelyek részben megválaszolatlanul hagynak: hogyan történjék az infertilis pár optimális kivizsgálása és kezelése Magyarországon, 2003-ban? Új stimulációs protokollok az asszisztált reprodukciós eljárások során Dr. Urbancsek
János Az ovulációindukciós kezelések történetében a GnRH agonista-analóg készítmények alkalmazása jelentette hosszú időn keresztül a modern, korszerű stimulációs kezelési módot a szervezeten kívüli megtermékenyítés során. Jóllehet napjainkban is a döntően "hosszú protokoll" szerint alkalmazott kombinált GnRH-agonista és gonadotropin kezelés teszi ki a stimulációs kezelések csaknem 80 százalékát, az elmúlt években számos új próbálkozás látott napvilágot. Ezen új módszerek célja részben a kezelések egyszerűsítése, részben pedig azok hatékonyságának növelése olyan sajátos betegcsoportok esetében, melyeknél a "hagyományos" hosszú protokollal nem sikerült megfelelő eredményt elérni. A stimulációs kezelés egyszerűsödését jelentette a GnRH antagonista-analógok megjelenése a kombinált GnRH-analóg és gonadotropin stimulációk során. A kompetitív receptor gátlás elvén ható GnRH-antagonista készítmények úgy akadályozzák meg néhány óra alatt az idő előtti LH-csúcs jelentkezését -ezzel lényegesen csökkentve a kezelés időtartamát-, hogy közben a terhességi arány változatlan marad, a petefészek túlstimulációs syndroma előfordulási gyakorisága pedig csökken a GnRH-agonista készítmények alkalmazása során tapasztaltakhoz képest. A GnRH-antagonisták bevezetésének további előnye, hogy alkalmazásukkal a GnRH-agonistákhoz képest kevéssé agresszív stimulációk is végezhetők, mint például az évtizedek óta jól bevált, később azonban háttérbe szorult kombinált klomifén-citrát és gonadotropin kezelés, kiegészítve a GnRH-antagonista készítménnyel ("lágy protokoll"). A stimulációs kezelések hatékonyságának növelésére különösen az úgynevezett "gyengén reagálók" illetve olyan sajátos kórképben szenvedő betegek esetén van szükség, mint például az inzulin rezisztens, polycystás ovarium syndromás (PCOS) betegek csoportja. A gyengén reagálók válaszkészségének javítására a kombinált GnRH-agonista és gonadotropin kezelés számos formájával próbálkoztak ("mini dózis", "mikro dózis" GnRH-agonista és "stop GnRH-agonista" protokoll), melyek közül néhány valóban eredményes, új módszernek tekinthető. Egyes szerzők szerint maguknak a GnRH-antagonista készítményeknek az alkalmazása is segítségünkre lehet az egyébként gyengén reagáló betegek stimulációs kezelése során. Több szerző is bíztató eredményekről számol be bizonyos aromatáz gátló készítmények gyengén reagáló betegek esetében való alkalmazása során. A metformin stimulációs kezelések során való alkalmazása az inzulin szint csökkentésén keresztül lényegesen javítja az inzulin rezisztenciával szövődött PCOS-ban szenvedő betegek stimulációra adott válaszkészségét. A rekombináns géntechnológiával ipari méretekben előállított, nagy tisztaságú rekombináns FSH (rec-FSH) készítmények az elmúlt évek során csaknem teljesen kiszorították az évtizedeken keresztül eredményesen használt vizelet gonadotropin készítményeket. A rec-FSH készítmények alkalmazása során azonban kiderült, hogy használatukkal a terhességi arány gyakorlatilag nem emelkedik és hogy alkalmazásukat indokolt kiegészíteni rekombináns LH (rec-LH) készítménnyel is. Mindezek, valamint a rekombináns készítmények magas ára miatt világszerte megfigyelhető jelenség a vizelet gonadotropinok ismételt megjelenése a stimulációs kezelések fegyvertárában. A rekombináns FSH készítmények történetében a forradalmi előrelépést az úgynevezett "hosszú hatású" rec-FSH molekulák előállítása illetve széleskörű klinikai alkalmazása jelentheti majd, mely készítményeket -hosszú felezési idejük miatt- a beteg számára kedvezőbb módon, lényegesen ritkábban kell adni, és mely alkalmazásával fogant első, szüléssel végződött terhességről 2003 elején számoltak be. Experiences with different stimulation protocols in assisted reproduction Prof. Wolfgang
Urdl To gain acceptable results in assisted reproduction it is advisable to assess the ovarian reserve of women enrolled in assisted reproduction programmes. For this purpose different tests are available: a) Basal FSH,
E2 and Inhibin B-levels The endometrial thickness and pattern at the day of HCG-administration is considered an important prognostic factor. The response to ovarian stimulation in former assisted reproduction cycles correlates with ovarian reserve. Considering this date we differ “low, normal and high responders". Taking into consideration tests mentioned above and the stimulation-results of former cycles we use stimulation protocols as follows: Normal responders: a. Long protocol:
GnRH-Agonists / combined stimulation with High responders: a) Modified
step-down-protocol Low responders: Considering
individual data of women for controlled ovarian hyperstimulation
(COH) between Jan 1st 2001 and Conclusion: COH-protocols in assisted reproduction are to be individualized to achieve acceptable results and to avoid severe OHSS and multiple pregnancies extensively. Age, the results of specific prognostic tests and the results of COH in former cycles (normal, high and low-responders) are to be considered.
Asszisztált reprodukciós technikák és a fejlődési rendellenességek gyakorisága Dr. Veszprémi
Béla Louise Brown 1978 júliusában történt megszületése, és a ICSI következtében 1992 januárban megszületett gyermek óta sok házaspár hosszantartó meddőségére jelentettek megoldást az asszisztált reprodukció módszerei. A terhesség lefolyása és az újszülöttek egészségi állapota a két legfontosabb minőségi paramétere ezeknek a technikáknak. Az utóbbi időben megjelent tanulmányok nagyobb gyakorisággal írnak le fejlődési rendellenességeket (maior malformatiokat = funkcióromlással járó, illetve sebészi korrekcióra szoruló rendellenesség) mint a természetes úton fogant terhességek során. Ezeknek a rendellenességeknek a gyakorisága az irodalomban 2 és 5 % között mozog. Ezt a jelenséget több tényező befolyásolhatja. Ezek között szerepelhetnek a szülők magasabb életkora, az ovuláció indukcióra használt gyógyszerek, a rendellenes spermakép és az IVF beavatkozás maga. Az utóbbi időben az anyai faktorok szerepét látszik erősíteni a béranyaság kapcsán szerzett tapasztalatok, mivel ezekben a terhességekben alacsonyabb a rendellenességek gyakorisága. Az előrehaladott anyai és az apai életkor növeli néhány kromoszóma rendellenesség és mutáció kialakulásának kockázatát is. Többes terhességekhez a fejlődési rendellenességek magasabb előfordulási aránya társul. A megfigyelések szerint gyakoribbak a kromoszóma rendellenességek a musculosceletális rendellenességek. A szívfejlődési rendellenességek gyakoriságát egyes szerzők az átlagpopulációhoz viszonyítva négyszeresnek találták. ICSI-nél aggodalomra adott okot a kromoszómális vagy genetikai betegségek továbbadási kockázata. Bizonyított, hogy a férfi terméketlenség néhány esetében, kiváltképpen, ha a terméketlenség testicularis eredetű azoospermiával vagy komoly oligozoospermiával társul, a peripherias karotípus abnormalitások, az Y kromoszóma microdeléciói, a sperma aneuploidia előfordulási gyakorisága emelkedett. A "funkcionálisan fejletlen" és a "strukturálisan abnormális" spermatozoa használata elméletileg kapcsolódhat a gaméták genomikus imprinting amomáliáihoz, és a károsodott DNS transzmissziójához. Testicularis szinten a csíravonal genomikus instabilitásának indukciója és a csírasejtek apoptózisának gátlása a férfi által átvitt teratogenitast, malformatiot, daganatos betegséget, illetve arra való hajlamot eredményezhet az utódokban. Ennek ellenére több szerző nem talált különbséget a konvencionális IVF-et és az ICSI-t követő terhességekből született újszülöttek között fejlődési rendellenességek vonatkozásában. Kevesebb adat áll rendelkezésre az úgynevezett "minor anomáliákról" melyek gyakorisága az IVF-el fogant ujszülöttek között 20%-ra tehető. Ezen a téren különbség figyelhető meg a friss és fagyasztott embriók alkalmazása során. Fagyasztott embriók esetén a minor anomáliák (naevusok, haemangiomák) gyakorisága nőtt. A PTE. ÁOK. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán végzett IVF és ICSI következtében 1999. január 1. és 2002. december 31. között 171 terhességből 255 újszülött született. A "maior rendellenességek" gyakorisága közöttük 5% volt a vizsgált időszakban. Ugyanezen típusú rendellenességek ugyanebben az időszakban az átlagpopulációban 2,8%-ban fordultak elő. "Minor anomáliákat" 14,9%-ban került felismerésre. Leggyakoribbak a szívfejlődési rendellenességek, valamint a capilláris haemangiomák voltak. Az eddigi tapasztalatok alapján a részletes genetikai tanácsadás, a prenatális diagnosztika mind szélesebb körű alkalmazása, és a visszaültetett embriók számának lehetőség szerinti csökkentése segíthet ezeknek a problémáknak a leküzdésében. Bejelentett előadások Sikeres terhesség retrográd ejakuláció esetén Benedek Á.
1, Csongrády A. 2, Deutsch I.3, Corradi Gy.4 T.Z. 35 éves férfi beteg 2001-ben jelentkezett intézetünkben. Anamnézisében here tumor miatt végzett magas kasztrácio, majd ezt követően retroperitoneális lynph adenektonia (RLA) szerepelt. Utóbbi műtét óta retrográd ejakulációja van. Orgazmus után ürített vizeletében látóterenként 1-1 spermiumot találtunk. Ezt követően a beteg vizeletét Blemoren segítségével alkalizáltuk (pH 7,4-7,8). A megfelelő vegyhatás beállítása után újabb sperma nyerést végeztünk a lúgosított vizeletből. Miután a spermanyerés-e módját a betegnek megtanítottuk feleségét kellő módon IVF-re felkészítettük. Mikrobiológiai vizsgálatok alapján célzott antibiotikum kezeléssel a vizelet és a cervikális nyák korokozó menteségét biztosítottuk, majd long protokollal ( Decapeptyl, Humegon) adásával a feleséget felkészítettük. A ciklus 13. napján 9db érett petesejtet nyertünk, melyet mikromanipulátorral megtermékenyítettünk. Ezek közül 3db 3.2 kvalitású embriót kaptunk. A három embriót TDT katéterrel helyeztük vissza. A 13. napon elvégzett terhességi próba pozitív volt. A 21.napon 1db petezsákot regisztráltunk UH-al, majd kilenc hónapra egészséges gyermek született. Fagyasztott sperma és fagyasztott embrió felhasználása IVF centrumunkban Benedek Á.
1, Török A. 2, Deutsch I.3, Corradi Gy.4 Intézetünk a Pannon Reprodukciós Intézet embriológiai laboratóriumában etanolos rendszerű fagyasztó készüléket használunk, ami az egyik legrégebbi labortechnikával foglalkozó német cég terméke. A különbféle fagyasztó eljárások elvégzéséhez gyári szoftverrel rendelkezünk. A gyár által kifejlesztett újabb technikákat interneten töltjük le. Rendszeresen fagyasztunk spermát és embriót. Sperma fagyasztást igen súlyos OAT syndroma esetén gyűjtési és raktározási célzattal végezzük. Olyan esetekben, amikor az egész ejakulátumban mindössze néhány spermium áll rendelkezésre a tervezett IVF, ICSI beavatkozás elvégzéséhez. Tizennyolc esetben végeztünk ilyen céllal fagyasztást. Ennek különleges változata, amikor a beteg egyes hónapokban egyáltalán nem ürít spermiumot, majd 1-2 hónapig ismét megjelennek spermiumok az ejakulátumában. Fagyasztás 4 esetben történt ilyen indokkal. Embriófagyasztást a beültetéseket követően fölös mennyiségben rendelkezésre álló embriók esetén ugyancsak rendszeresen végzünk. Részletesen kívánjuk ismertetni KSZJ esetét, akinél 2001. év során embriófagyasztást, majd három hónappal később olvasztást és beültetést végeztünk, melyből 2002-ben egészséges gyermek született.
Chlamydia trachomatis fertőzések meddőségi beteganyagban Corradi Gy.1,
Deák J.2, Budai I.3, Nagy B.4, Benedek Á.5 Bevezetés: A genitális infekció a WHO véleménye szerint az első számú meddőségi ok férfiak és nők esetén egyaránt. A meddőséget okozó fertőzések közül a Chlamydia trachomatis az egyik legfontosabb, melynek klinikai következményei közismertek. Módszerek, eredmények: Chlamydia trachomatis fertőzés kimutatására ,,hasonlóan sok más infekció diagnosztizálásához" elméletileg kétféle lehetőség ismeretes: 1. a kórokozó direkt kimutatása 2. a kórokozó által termelt ellenanyagok regisztrálása. Az ellenanyag kimutatást a betegek szérumából, a kórokozó direkt kimutatását pedig ejakulátumból illetve cervikális nyákból végeztük. A szerzők 1704 esetben végeztek ellenanyag vizsgálatot. Az IgG típusú ellenanyag 584 esetben azaz 34,2%-ban ; IgM típusú 79 esetben azaz 4,63%-ban; az IgA típusú ellenanyag 134 esetben azaz 7,84%-ban volt kimutatható. Direkt kórokozó kimutatást ELISA módszerrel 2464 esetben, PCR technikával 604 esetben végeztünk. Az ELISA technikával végzett vizsgálatok közül 38 eset azaz 1,54%, a PCR vizsgálatok közül 20db azaz 3,31% bizonyult pozitívnak. Az antitest vizsgálatok eredménye valamint a kórokozó kimutatását közvetlenül lehetővé tevő eljárások eredménye között jelentős különbség van a pozitivitás arányában. Ennek a különbségnek több féle oka lehet. 1. Az antitest vizsgálatok a páciens élete során lezajlott folyamatok összességét mutatják (IgG), valamint a friss fertőzéseket (IgA, IgM). Ezzel szemben a Chlamydia trachomatis jelenlétét közvetlenül jelző ú.n. direkt kórokozó kimutató eljárások - csak akkor végződnek pozitív eredménnyel, ha a Chlamydia trachomatis aktuálisan jelen van a vizsgált ejakulátumban vagy cervikális nyákban. Úgy tűnik, hogy a betegség késői szakaszában a genitális traktusban nincsen mindenhol jelen a kórokozó, csak a távolabbi, magasabb genitális régiókban. A harmadik ok, hogy a direkt kórokozó kimutatására használt eljárások nem mindig adekváltak. Ezen harmadik tényező lehetőségét a szerzők behatóan vizsgálták és megállapították, hogy az ejaculátum fertőzöttségének diagnosztizálása csak PCR technikával végezhető. Egyéb módszerek lényegesen kisebb arányban adnak pozitív eredményt. Ennek igazolására 4 féle PCR technikát, 2 féle ELISA technikát és 1 IF módszert alkalmaztak szimultán az ejakulátum vizsgálatára. A PCR vizsgálatokkal a páciensek 6%-a bizonyult pozitívnak, az IF eljárás 4%-ban míg az ELISA technikák közül az egyik 2%-ban, a másik 0%-ban mutatott pozitív eredményt. Konklúziók: A különféle eredmények hátterében két ok áll. 1. A betegség
késői időszakában a direkt kórokozó kimutatás a genitális traktusból
nem lehetséges. A toxoplazmosis jelentősége IVF centrumunkban egy különös eset kapcsán Deutsch I.1,
Benedek Á.2, Corradi Gy.3 A zoonózisok közül a toxoplazma fertőzés különös jelentőséggel bír a fejlődési rendellenességek kialakulásában. A szerzők több mint 700 esetben végeztek meddő házaspárokon szerológiai vizsgálatokat. A friss fertőzések felismerésében a toxoplasma IgM illetve szükség esetén IgA típusú ellenanyagokat vizsgáltunk, de jelentősége van az IgG típusú ellenanyagok magas titerének is. Ilyenkor újabban speciális IgG vizsgálatok segítségével lehet analizálni a fertőzést. A szerzők a továbbiakban ismertetik egy különös esetüket. Ezen házaspárnál 10 éves meddőség után 4 alkalommal történt sikertelen IVF, majd a magas IgG titer miatt 6 hetes Rovamicin kúrában részesültek. Ezt követően spontán egészséges gyermekük született. Néhány hónappal később újabb spontán fertilizáció történt és újabb egészséges gyermekük született. A spermaszámlálás módszere Leya-kamrával Deutsch I.1,
Benedek Á.2, Corradi Gy.3 A spermaszámlálás számos módszere ismeretes. A különféle módszerek létjogosultságát a következő szempontok határozzák meg: 1. pontosság 2. gyorsaság 3. gazdaságosság 4. a fertőzési veszély elkerülése. A hagyományos számlálókamrák mint a Bürker, Neubauer stb. mellett ismeretesek a sejtszámlálás félautómata valamint a teljesen komjúterizált ún. CASA (Computer Assisted Semen Analysis) rendszerei. Speciálisan a spermaszámlálás céljára fejlesztették ki a jól ismert Makler-kamrát. A továbbiakban bemutatott Leya-kamra előnyei abban foglalhatók össze, hogy a térbeosztás az ocular lencsében található. A hitelesített köbtartalmat pedig az olcsó, eldobható tárgylemezbe vályt Leya-kamra biztosítja. A kamra a különféle mikroszkópok mélységélességéhez kalibrálható. Különös előnye a rendszernek, hogy kisebb a fertőzés veszélye. Makler kamránál közismert, hogy a vizsgálat céljára kicsöppentett, esetleges fölös mennyiségű spermának nincsen útja a kalibrált terület elhagyására, ezért a rétegvastagság időnként pontatlan. Fertőzési veszélyt jelent amikor a Newton-gyűrűk elérésére a fedőlemezre nyomást gyakorolunk és a fölös anyag a kamra egész környékét szennyezi. A Leya-kamra térbeosztása kitűnően felhasználható áttekintő, gyors elemzésre, amikor tárgylemezen megadott méretű fedőlemezzel, azonos méretű cseppentő pipettával tájékozódási célzattal gyors vizsgálatot kívánunk végezni. Azonos méretű tárgylemez, fedőlemez és cseppentő pipetta rutin szerű használata esetén megközelítő pontosság érhrtő el a spermakép megítélésében, még az eredeti gyári kamra hiányában is. A meddőség, az endometriosis laparoscopia útján történő kivizsgálása és kezelése Drozgyik I. Az endometriosis a reproduktív korban lévő nők gyakran előforduló betegsége. A meddőség számos oka közül az infertilis nők közel 10 %-ában szerepel az endometriosis meddőségi okként. Súlyos endometriosisban mechanikus okokkal magyarázzuk az infertilitást. Sokkal összetettebb az enyhe és középsúlyos endometriosis, illetve az infertilitas közötti kapcsolat. A kórismézést segíti a kórelőzmény, a bimanuális vizsgálat, a különböző képalkotó eljárások és a tumormarkerek meghatározása. A laparoscopia nőgyógyászati gyakorlatba történő bevezetése döntő változást hozott ezen a területen, mivel laparoscoppal az elváltozás közvetlenül látótérbe hozható, így a diagnózis egyértelműen felállítható. A kezelés lehetőségei: A mai nőgyógyászati gyakorlatban a kombinált kezelési sémát alkalmazzuk. A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján 128 endometriosisos beteget kezeltünk sterilitás miatt. A betegek átlagéletkora 29,1 (20-38) év, a sterilitas átlagos időtartama 3,3 (2-9) év volt. A betegek endometriosis-stádium szerinti megoszlása a következőképpen alakult: I. stádium 4 beteg, II. stádium 67 beteg, III. stádium 39 beteg, IV. stádium 18 beteg. A korábbiakban ismertetett séma szerinti kezelést alkalmaztuk az alábbi eredményekkel: az enyhe és minimális endometriosissal kezelt 71 betegnél 3 éves utánkövetéses vizsgálat során 41 terhesség, a 39 középsúlyos betegnél 19 terhesség, míg a 18 súlyos endometriosisos betegnél 3 terhesség következett be. A kezelés kezdetétől a terhesség bekövetkeztéig átlagosan hét és fél hónap telt el. Az eredmények alapján megállapítható, hogy endometriosis által okozott inferilitasban az alkalmazott kezelési séma eredményes. Elektro-ejakuláció, mint alternatív terápia az asszisztált reprodukció során Erdei Edit,
Klauber András, Lellei Ilona, Magyar Éva Beveztés Az elektro-ejakuláció (EEJ) az 1980 as évektől alkalmazott beavatkozás. Részben a rehabilitációs kezelés része, másrészt az asszisztált reprodukció fejlődésével annak során alkalmazott módszer. Anyag és módszer Intézetünkben kezdtük el az anejakulációs betegek kezelését elektro-ejakulációval. A módszert fertilis korú férfiak kezelésére 1998 októberben vezettük be. Hazánkban összesen 21 betegnél alkalmaztuk. Életkoruk: 26 és 43 év közé esett. A betegek betegségcsoportok
szerinti megoszlása a következő volt: A beavatkozás során rectális szonda segítségével közvetített elektromos inger útján jön létre az ejakuláció, amelyet a rövid ingerlés miatt nem kísér erekció. Amennyiben a betegnek nincs érzéskiesése a beavatkozás pár perces narkózist igényel. Eredmények Gerincsérülteknél minden esetben nyertünk anterograd ejaculátumot. RLA után az első beavatkozásnál csak retrográd frakciót. Az ismételt beavatkozások során anterográd ondóürülést tapasztaltuk az ondó számbeli és minőségbeli paramétereinek javulásával egy esetben. A diabeteses csoportban a beavatkozás eredményes volt. Valamennyi kezelt csoportra vetített eredményünk 91 % - os volt. Fertilizációt négy betegnél végeztük ICSI és EEJ kombinálásával (3 SCI, 1 diabetes). Minden esetben nyertünk embriót, egy esetben csak biológiai terhesség alakult ki a megszületett gyermekek száma kettő. Megbeszélés Az EEJ, mint a alternatív módszer jól alkalmazható ondónyerés céljára az anejakulációban szenvedő férfiak fertilizációs programja során. Retrográd ejakulációs betegeknél a kedvezőbb sterilitási körülmények, valamint az ondónyerés gyorsasága miatt ugyancsak eredményesen alkalmazható módszer. Referencia Erdei Edit, Magyar Éva, Klauber András, Rózsahegyi József, Rusz András, Lellei Ilona, Drávucz Sándor, S. W. J. Seager Az elektro. Ejakuláció szerepe a gerincsérültek fertilizásiós programjában Rehabilitáció 3: 72-74, 1999.
A petesejt citoplazmájában megfigyelhető szemcsézettség hatása a megtermékenyülési és osztódási arányra valamint a praeembryo minőségére Fancsovits
Péter, Tóthné Gilán Zsuzsa, Papp Zoltán és Urbancsek János Bevezetés: A petesejtek citoplazmatikus granularitásának a megtermékenyülésre és a későbbi praeembryonális fejlődésre gyakorolt hatása nem teljesen ismert. Jelen tanulmányunkban ICSI útján megtermékenyített petesejtek szemcsézettsége és a megtermékenyülési valamit osztódási arány, illetve a praeembryók morphologiai jellemzői közötti összefüggéseket vizsgáltuk azzal a céllal, hogy olyan morphologiai jellemzőket találjunk a petesejtekben, amelyek alkalmasak a petesejtekből fejlődő praeembryók életképességének előrejelzésére. Anyag és módszer: Retrospektív tanulmányunk során 2001. december és 2002. december közötti időszakban elvégzett 183 ICSI kezelés útján megtermékenyített 1068 érett petesejt adatait dolgoztuk fel. A cumulus sejtek eltávolítása után, a spermiuminjektálást megelőzően az érett (metafázis II.) petesejteket a citoplazmában megfigyelhető granularitás alapján csoportokba soroltuk az alábbiak szerint: (a) teljesen homogén citoplazma, vagy legfeljebb 1-2 kisméretű (<5mm) szemcse a citoplazmában; (b) 3 vagy annál több kisméretű (<5mm) szemcse a citoplazmában; (c) nagy méretű (>5 mm) szemcse vagy fénytörő szemcse (refractile body) a citoplazmában; (d) kráterszerű sötét színű, centrálisan elhelyezkedő szemcsézettség. Az ICSI után 16-18 órával ellenőriztük a megtermékenyülést, a spermiuminjektálás után 42-48 órával pedig morphologiai bírálatot végeztünk. Az adatok statisztikai értékelést χ2- és Kruskal-Wallis teszttel végeztük. Eredmények: A petesejtek megtermékenyülési- és osztódási arányát a citoplazma szemcsézettség szerinti csoportokra bontva az 1. táblázat tartalmazza. Az adatokat az összes injektált petesejtre vonatkoztatva tüntettük fel.
1. táblázat: a megtermékenyülési- és osztódási arány a citoplazma szemcsézettség függvényében
A praeembryók sejtszámát, a fragmentáció mennyiségét és az 1.-2. minőségi kategóriába ("jó minőségű praeembryók") tartozó praeembryók gyakoriságát csoportonként tüntettük fel a 2. táblázatban. A táblázatban csak a normál megtermékenyülést és osztódást mutató praeembryók adatai szerepelnek.
2. táblázat: Sejtszám, fragmentáció, és az 1.-2. minőségi kategóriába tartozó praeembryók gyakorisága a citoplazma szemcsézettség függvényében Következtetések: Vizsgálataink eredményei alapján úgy tűnik, hogy a petesejt citoplazmájában megfigyelhető szemcsézettségnek nincsen hatása a petesejtek megtermékenyülésére. Azok a petesejtek azonban, amelyek nem, vagy csak minimális mértékben tartalmaznak szemcséket, nagyobb eséllyel osztódnak, mint azok, amelyek jelentősebb granularitást mutatnak. Azon petesejtek, amelyekben szemcsézettség egyáltalán nem látható, vagy csak kis méretű szemcséket tartalmaznak, gyorsabban osztódnak, és kevésbé fragmentálódnak, mint a nagyobb szemcséket tartalmazó petesejtek. A szemcsézettségnek ezen eredmények alapján azonban nincs hatása az 1.-2. minőségi kategóriába tartozó praeembryók gyakoriságára. A petesejtek egyéb morphologiai jellemzőinek vizsgálatára, esetleg nagyobb esetszámú tanulmányra van szükség ahhoz, hogy olyan objektív petesejt bírálati rendszert dolgozzunk ki, amely szoros összefüggésben van a praeembryók későbbi életképességével. A klinikai tünetek alakulása endometriosis GnRH analógokkal történő kezelése során Dr.Fekete I.,
Dr.Csiszár P., Prof.Dr.Borsos A. A GnRH analógok endometriosis remissiojában kifejtett kedvező hatása közismert. A kezelés során kialakuló tünetek és mellék-hatások a betegek életminőségét számottevően befolyásolják, ugyanakkor sem az alkalmazási protokoll, sem a szakirodalom nem ismerteti azokat megfelelő részletességgel. Célunk a GnRH analógok alkalmazása során kialakuló mellékhatások áttekintése az endometriosis miatt kezelt betegek klinikai adatain keresztül, a hatások és mellékhatások egységes kiértékelhetősége és feldolgozhatósága érdekében. Felmérésünk során a DEOEC Női Klinikáján 1998-2002 között, endometriosis miatt GnRH analóggal kezelt, 770 beteg közül véletlenszerűen kiválasztott 100 beteg válaszait értékeltük ki. A betegek átlagéletkora 33 év, 40 %-uk 3 ciklusban, 60 %-uk 6 hónapon keresztül részesült kezelésben. Az 1 havonta kontrollvizsgálaton megjelenő betegeket, a kezelés alatti szubjectiv panaszaikról kérdeztük: naponta 10-nél több hőhullám jelentkezése, hüvelyszárazság, dyspareunia, emlőfeszülés, libidó-csökkenés, kezelés alatti vérzés, fejfájás, hányinger, izom-fájdalmak, hajhullás, lelki instabilitás, elhízás. Megállapítható, hogy a kezelés alatti szubjectiv panaszok jelentősen befolyásolják a betegek mindennapjait. Az alkalmazott fitoösztrogének ezeket a tüneteket hatékonyan csökkentei képesek, ezért használatuk megfontolandó. Spermium szelekció ICSI előtt - számbeli kromoszóma rendellenességek Jakab Attila1,2,
Kovács Tamás1,2, Ciler Celik2, Borsos Antal1, David C. Ward3, Huszár
Gábor2 Bevezetés: A ICSI emelkedő számú alkalmazásával növekszik az aggodalom a természetes spermium szelekció megkerülésével járó genetikai kockázatot illetően. Egészséges spermiogram esetén is több százalékra tehető a szabálytalan karyotípus előfordulása a spermiumokban, az arány olygozoospermia esetén jóval magasabb, nem ritkán a spermiumok többsége is kóros lehet. Célkitűzés: Az asszisztált reprodukciós gyakorlatban, illetve ICSI előtt jelenleg használt, valamint kísérleti spermium szelekciós módszerek hatékonyságának vizsgálata a számbeli kromoszóma rendellenességet hordozó spermiumok gyakoriságára vonatkoztatva. Módszer: 44 férfi donor spermájának vizsgálatát végeztük spermiumszelekció előtt és után. 10 esetben grádiens centrifugálást, 10 esetben swim-up módszert, 24 esetben hialuronsav (HS) kötődést alkalmaztunk spermium szelekcióra. A dekondenzált spermiumon fluoreszcens in situ hibridizációt alkalmaztunk X,Y és 17-es kromoszóma szondákkal. Mintánként 5-10.000 spermiumot értékeltünk. Ezután megállapítottuk a mintákban található aneuploidia és diploidia gyakoriságot és kiszámítottuk a szelekciós módszerek ezekre vonatkoztatott hatékonyságát. Morfometriai computer programmmal vizsgálatuk a kromoszóma rendellenesség és a spermium morfológia közötti összefüggéseket. Az eredményeket χ2 próbával elemeztük. Eredmények: A grádiens centrifugálás hatékonyabb az aneuploid spermiumok eliminálásában, mint a a diploidokéban (3.2X-es vs. 1.9X-os tisztítás). A swim-up módszer hatékonyabb a diploidok vonatkozásában, mint az aneuploidokéban (2.8X-es vs. 1.4X-es tisztítás). HS kötődés esetén a szelekció felülmúlja mindkét előbbi módszer és egyformán hatékony az aneuploid és diploid ivarsejtekre is (4.4X-es és 6.1X-es tisztítás). A spemium morfometria alapján végzett szelekció nem hatékony a szabályos karyotípusú sejtek kiválasztásában. Következtetés: A mai gyakorlatban alkalmazott spermium szelekciós eljárások (grádiens, swim-up és morfológia alapján végzett válogatás) egyike sem biztosít megfelelő hatékonyságot a szabálytalan karyotípusú spermiumok kiküszöbölésében. Eredményeink alátámasztják az ICSI jelenlegi gyakorlatával szemben támasztott aggodalmakat a genetikai rendellenességek átvitelével kapcsolatban, azonban az új módszerként vizsgált HS kötődés alapján válogatott spermiumok esetén a kockázat alacsony. (Támogatások: National Institute of Health, USA, Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj, DEOEC Mecenatúra) Spermiumok citogenetikai vizsgálata férfi infertilitás esetén Kékesi Anna1,
dr. P.Tardy Erika1, dr. Tóth András1, dr.Erdei Edit2, dr.Drávucz
Sándor1, dr. Murányi Zoltán1, dr. Vajda Miklós1, dr.Cseh Imre1 A férfi infertilitás kivizsgálásával és kezelésével egyre szélesebb körben foglalkoznak hazánkban. A meddőség hátterében többek között kromoszómális rendellenesség és a spermatogenezis kóros megváltozása állhat. A szerkezeti kromoszóma eltérések a beteg perifériás véréből állapíthatók meg, a spermiumok numerikus kromoszóma-anomáliái azonban csak a spermiumok közvetlen analízisével tisztázhatók, mivel ezek a meiózis során a hibás kromoszóma szegregáció eredményeként jönnek létre. Munkánk során a 18, X és Y kromoszómákat vizsgáltuk fluoreszcens in situ hibridizációval, amely egy gyors és hatékony eljárás a számbeli kromoszóma eltérések vizsgálatára. Eredményeink szerint -a vizsgált esetek egy részénél- az aneuploid spermiumok aránya magasabb a meddő férfiak esetében, mint a kontroll donoroknál. A csökkent fertilitást okozó szerkezeti kromoszóma átrendeződések esetén is hasznos információval szolgálhat a spermiumok citogenetikai analizise. Egy betegünknél Y-3 transzlokációt diagnosztizáltunk. A spermiumok X és Y kromoszómára történt vizsgálat igazolta, hogy a genetikailag ép hímivarsejtek előfordulása az ejakulátumban csak 21 % volt, míg a kóros szegregáció 79 %-ban fordult elő. Azon betegek esetében, akiknél a kromoszómálisan rendellenes spermiumok aránya jelentősen emelkedett, preimplantációs vagy a prenatális diagnosztika javasolt a magzati anomáliák felismerése céljából. Anyagunkban előfordult olyan eset is, amikor a genetikailag ép spermiumok aránya minimális volt. Ilyenkor felvetődik az asszisztált reprodukciós eljárások hiábavalósága. Az urogenitális infekciók andrológiai jelentősége Kopa Zsolt,
Papp György Az ejakulátum vizsgálata során baktériumok , fehérvérsejtek , vírusok , gomba jelenléte utal infekcióra. Az érvényben lévő WHO ajánlás szerint 1 M/ml. fvs koncentráció felett pyospermiáról beszélünk. A legújabb tapasztalatok szerint az infekció károsító hatása nincs összefüggésben a fvs koncentrációval és a baktériumkoncentrációval. A rendelkezésre álló adatok alapján a vitalitás az esetek közel 74%-ában, a motilitás 70, a morfológia 35, a spermiumkoncentráció csak mintegy 13%-ban károsodik. A kóros eltérések a klasszikus spermatogram során nem mindig láthatók, a fertőzés a hímivarsejt funkcióját rontja leginkább, az akroszóma reakció és fúzió károsodik. A funkció rosszabbodása spermium membránkárosodás következménye. Ennek a folyamatnak főszereplői a cytokinek, és a reactiv oxigen species (ROS), melyekkel szemben állnak az antioxidatív mechanizmusok. Ezek egyensúlyának megbomlásakor történik a membrán sérülése, végeredményképp immun infertilitás alakul ki. Ezek a rendszerek mára mérhetővé váltak, információt kaphatunk vizsgálataink során a membrán integritásáról. A kezelés során az antibiotikumok, antioxidánsok, albumin és esszenciális zsírsavak jöhetnek szóba. Előadásunkban összegezzük az ezekkel eddig szerzett tapasztalatokat, következtetéseket vonva le gyakorlati jelentőségükről. Kromoszómális aneuploidiák előfordulása humán spermiumban oligozoospermia esetén Kovács Tamás1,
Jakab Attila1, Borsos Antal1, Ward, David C.2, Huszár Gábor3 Célkitűzés: Asszisztált reprodukciós eljárások során a spermiumok természetes szelekcióját mesterséges beavatkozásokkal helyettesítjük. A kezelt párok férfitagjai jelentős arányban oligozoospermiások. Munkánk célja az alacsony spermium-koncentráció mellett észlelhető számbeli kromoszóma rendellenességek gyakoriságának valamint a spermiogram paraméterekkel való összefüggésüknek a vizsgálata volt. Módszer: Meddőségi kivizsgálás keretében jelentkező 32 csökkent spermium-koncentrációjú férfi spermájának vizsgálatát végeztük. Vizsgáltuk a spermiogram WHO kritériumok szerinti hagyományos jellemzőit, valamint a keneteken centromér kromoszóma szondákkal multicolor fluoreszcens in situ hibridizációt végezve megállapítottuk a 17-es, X és Y kromoszómák diszómia gyakoriságát és a diploid spermiumok előfordulási arányát. Összesen 200.696 spermium értékelésére került sor, mintánként átlagosan 6272 sejtre. Eredmények: A vizsgált férfiak átlagos spermium-koncentrációja 18,2 millió/ml (SD: ±8,43; tartomány: 8,0-45,5), az átlagos motilitás 49.4% (±9,32; 30-69,2) volt. Az X/Y spermiumok aránya 1,07-nak mutatkozott. A nemi kromoszóma diszómia gyakoriság 0.36%, a 17-es kromoszóma diszómia gyakorisága 0,16%, a diploidia gyakoriság 0,56% volt. A vizsgált kromoszóma anomáliák jelentős egyéni eltérésekkel jelentkeztek. A leggyakoribb diszómia féleség az XY diszómia (0,14%). Oligozoospermia esetén emelkedett a nemi kromoszóma diszómiák frekvenciája (0,37% vs. 0,32%, p<0,001), különös tekintettel az XY diszómiára (0,08% vs. 0,17%, p<0,001). Oligoasthenozoospermia esetén igen magas a diploidia gyakoriság (0,96%, p<0,001). Sem a spermium-koncentráció, sem a motilitás nem mutatott korrelációt a vizsgált kromoszóma anomáliák gyakoriságával. Következtetés: Oligozoospermia esetén a nemi kromoszóma aneuploidia - elsősorban az XY diszómia - fokozott kockázatával kell számolni a spermiumban, továbbá oligoasthenozoospermia esetén a diploidia frekvencia is megemelkedik. A spermiogram hagyományosan alkalmazott jellemzői (spermium-koncentráció és motilitás) és a számbeli kromoszóma anomáliák gyakorisága között azonban nincs szoros összefüggés. Asszisztált reprodukciós eljárás esetén a kockázat pontos megítélése spermiumon végzett fluoreszcens in situ hibridizációval lehetséges. Hydrosalpinx kezelése: salpingectomia és IVF Dr Lintner
Ferenc Bevezető: Irodalmi adatok szerint a hydrosalpinx jelenléte károsan befolyásolja az embrió beágyazódását és fejlődését, csökkentve ezáltal az in vitro fertilizációs kezelések során létrejött terhességek gyakoriságát. Káros szerepe mechanikai tényezőkkel, az endometrium károsodott funkcióival, valamint a hydrosalpinx-folyadék toxocitásával magyarázható. Célkitűzés: Retrospektív-prospektív tanulmányunk célja, hogy elemezzük a Szent János Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati osztályán hydrosalpinx miatt kezelt, IVF programban résztvevő betegek terhességi arányának alakulását. Betegek és Módszer: Osztályunkon 1998-2003 között (HSG-vel, vagy UH-al diagnosztizált) hydrosalpix miatt egy, - vagy kétoldali salpingectomian átesett betegek adatait dolgoztuk fel (n=85), különös tekintettel a műtéti beavatkozást megelőző, valamint az azt követő IVF ciklusok számára és sikerességére. Következtetés: A hydrosalpinx jelenléte rontja az IVF-ET-t követő implantatio sikerességét. Az IVF előtti laparoscopos salpingectomia növeli a terhességek gyakoriságát. Oocyta donatio eredményeinek elemzése korai ovarium elégtelenség esetén a DE OEC Női Klinikán Molnár Zsuzsanna,
Dr. Kassai Zsuzsa, Dr. Jenei Katalin, Dr. Csiszár Péter, Dr. Fekete
István, Prof. Dr. Borsos Antal Korai ovarium elégtelenségről (POF) beszélünk, ha a petefészekben a petesejtek száma lecsökken, mely hypoestrogen hypergonadotrop (FSH>40IU/l) állapotot okoz 40 éves kor előtt. A betegség tünetei közül legnehezebben a meddőség kezelhető. Az ovulatio inductio sajnos csak kevés esetben vezet eredményre. Azon betegeknek, akiknek nincs petesejtjük az oocyta donatio igénybevétele ad lehetőséget a terhességre. A DE OEC Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán 1995 és 2002 között adományozott petesejttel végzett in vitro megtermékenyítés és embrio transfer eredményeit vizsgáltam retrospektív módon. 21 POF-os beteg részesült oocyta donatioban összesen 32 alkalommal. A donorok átlagéletkora 30,7 év, míg a recipienseké 36,7 év. Két különböző stimulatios protokollt alkalmaztak a donoroknál. 4 esetben valamilyen FSH készítménnyel, 28 esetben pedig GnRH-analóg és gonadotropin kombinációjával végezték a stimulaciot. Punctioval átlagosan 10 petesejtet nyertek. A különböző inductios kezelések eredménye nem mutatott eltérést. A donor petesejtjeit 5 esetben (23,8%) intracytoplasmaticus spermium injectioval (ICSI) termékenyítették meg oligozoospermia miatt. A transferalt embriok száma 1 és 4 közötti volt, átlagosan 2,84. A beavatkozás eredményeként 10 terhesség jött létre. Ebből 3 spontán megszakadt, 1 extrauterin graviditas volt, 1 terhességet pedig fejlődési rendellenesség miatt művi abortussal kellett befejezni. További 4 esetben subklinikus graviditast jeleztek a laboratóriumi leletek. Az 5 szülésből 6 gyermek született, a "take home baby" arány 28,6% (6/21). Ez nemzetközileg is jó eredmény. Medroxyprogeszteron acetát és ösztradiol cypionát tartalmú depo fogamzásgátló injekció és alacsony dózisú ethinyl-ösztradiol tartalmú fogamzásgátló tabletta tüszőműködésre kifejtett hatásának vizsgálata Murber Á.(1),
Wajszczuk C.P.(2), Lafuma M-P.(3), Papp Z.(1) és Urbancsek J.(1) Bevezetés: A transvaginalis ultrahangvizsgálat mellett a hormonmeghatározások játszák a döntő szerepet a menstruációs ciklus alatti petefészekműködés nyomonkövetésében. Tanulmányunk célja a havonta egyszer adandó medroxyprogeszteron acetát (25mg MPA) és ösztradiol cypionát (5mg E2C) tartalmú Lunelle® (Pharmacia & Upjohn, Kalamazoo, USA) injekció összehasonlítása az alacsony hatóanyagtartalmú (0,02 mg ethinylösztradiol és 0,1 mg levonorgestrel) fogamzásgátló tablettával (OC) (Miranova®, Schering, Németország) a petefészekműködés gátlása szempontjából. Módszer: Vizsgálatunkban, mely egy randomizált, multicentrikus tanulmány részét képezte, 22 egészséges, 18-35 év közötti nő vett részt. A nők spontán menstruációs ciklusában (= kontroll ciklus =C0) és az azt követő kezelések további 2 ciklusában (= kezelt ciklusok: C1 és C2) minden második nap szérum ösztradiol (E2), follikulus stimuláló hormon (FSH), luteinizáló hormon (LH) és progeszteron meghatározást végeztünk. Az "A" csoportban lévő betegek kezelésként MPA/E2C tartalmú injekciót kaptak a C1 ciklus 1. vagy 2. napján valamint ezt követően 28±2 nappal. A "B" csoportban lévő betegek kezelésük során kétszer 21 napon keresztül fogamzásgátló tablettát szedtek. A ciklusok megfelelő napjain összehasonlítottuk a két csoport szérum E2, LH, FSH és progeszteron értékeit. A statisztikai elemzést Mann-Whitney U teszttel végeztük. Az eredményeket középérték és 25-75 percentilisként adtuk meg. Eredmények: Az "A" és "B" csoport nem különbözött egymástól az életkor és a BMI tekintetében. A C0-ban mért napi szérum LH, E2 és progeszteron szintek a két csoportban hasonlóak voltak, a 24., 26. és 28. napon az FSH szintekben azonban szignifikáns különbség volt megfigyelhető [3 IU/L vs. 2,15 IU/L (p<0,05); 2,9 IU/L vs. 2 IU/L (p<0,02); 3,9 IU/L vs. 2 IU/L (p<0,04)]. A C1 és C2 ciklus elején az "A" csoportban szignifikánsan magasabb E2-szintet találtunk, mint a "B" csoportban [C1: 136 pg/ml (110-144) vs. 13.6 pg/ml (13,6-21,8) (p<0,001) és C2: 165,9 pg/ml (136-182,2) vs. 36,7 pg/ml (14,3-114,9) (p<0,03)]. MPA/E2C mellett az LH- és FSH-szintek kifejezettebb és hosszabb ideig tartó gátlását figyeltük meg (szignifikáns a 6., 10., 26. napon a C1-ben és a 2., 6. napon C2-ben, illetve a 6.-28. napon a C1-ben és C2-ben). Mindkét készítmény szignifikánsan csökkentette a progeszteron termelést mindkét ciklus során: a C1-ben minden progeszteron szint közép- és 25-75-ös percentil értékei 1,5 és a C2-ben 1,0 ng/ml alatt voltak. Következtetések: Tanulmányunk eredménye alapján úgy tűnik, hogy a fogamzásgátló tablettát szedő nők petefészek- működése kisebb mértékben gátlódik, mint MPA/E2C-t tartalmazó injekcióban részesülő nőknél ez megfigyelhető. Valószínű, hogy a spontán ciklusokban a 24.-28. napon az FSH-értékekben megfigyelhető különbség hátterében az állt, hogy csak kevés betegnek ("A": 7 vs. "B": 4) tartott 28 napig a spontán ciklusa. A kezelt ciklusokban megfigyelt magasabb E2 értékek az "A" csoport C1 és C2 ciklusában a készítmény ösztrogén összetevőjének köszönhető. A mindennapi gyakrolatban, amikor a tablettaszedés esetleges bizonytalanságai további fontos szerepet játszanak, a residuális petefészek-működés magasabb szintje a fogamzásgátló hatás elmaradását okozhatja a tabletta szedése esetén. Laparoscopos
tuba recanalisatio helye a meddőség kezelésében Szeberényi
Zsolt, Rucz Árpád, Kabdebó Ottó, Vereczkey Attila Endoszkópia az IVF szolgálatában Szeberényi
Zsolt, Rucz Árpád, Kabdebó Ottó, Vereczkey Attila A magyarországi
betegutak sajátosságai miatt igen gyakori, hogy a meddő házaspár
először egy IVF-központot keres fel, s itt derül fény valamely organikus
problémára, melynek megoldása endoszkópos úton lehetséges. A leggyakoribb
ilyen elváltozások az endometrium polypok, submucosus, intramuralis
myoma gócok, hydrosalpynx. A Duphaston kezelés szerepe a házaspárok meddőségében. Dr. Szöllősi János, Dr. Koloszár Sándor ??? Az SZTE ÁOK Szülészet- Nőgyógyászati Klinikáján évente 800-1000 meddő házaspár homológ intrauterin kezelését végezzük. Irodalmi adatokból ismert, hogy indukált ciklusokban gyakran a sárgatest-elégtelenség lehet az infertilitás oka. Ezen okokból a ciklus második felében (általában a ciklus 12-28 napja között) a luteális elégtelenség kivédésére Duphaston kezeléseket kezdtünk el. Előadásunkat figyelemfelkeltőnek szánjuk, a későbbiekben ezeket az eredményeket kettős vak kísérletekkel és szérum progeszteron meghatározásokkal szeretnénk alátámasztani. LMWH és meddőség Dr. Vastag
Aladár A heparin az emberi szervezet egyik legtöbbféle hatású molekulája. A heparinról, de még inkább a kis molekulatömegű heparinokról elmondható, hogy számos, -antithrombotikus hatásukon túlmutató- szerepük ismert, vagy felmerült. Máskor antithrombotikus hatásaik olyan manifesztációkban nyilvánulnak meg, melyeknél az antithrombotikus hatás csak nehezen detektálható. A kis molekulatömegű heparinok feltételezett és lehetséges fertilitási szerepén túl, fontosak az egymástól és a nem frakcionált heparintól való eltéréseik és egyedi sajátosságaik. A gyakorlati használatot a sokféle kiszerelési egység, eltérő dozírozás, eltérően használt mértékegységek és a felírhatóság kötöttségei nehezítik meg. Recombináns FSH és urinalis gonadotropin hormonnal végzett stimulációk összehasonlítása a Budai Meddőségi Központ egy éves anyagában Wiegandt Péter
dr., Kanyó Katalin, Konc János dr. Bevezetés: A Budai Meddőségi Központban 2002. év folyamán 850kontrollált ovarialis hyperstimulációt végeztünk in vitro fertilizációs kezelés keretében. A stimulációk nagyobbik részéhez recombináns FSH készítményt, kisebb részéhez urinalis gonadotrop hormont használtunk. Jelen munkánkban a kétféle hormonkészítménnyel nyert tapasztalatainkat dolgoztuk fel. Anyag és
módszer: A Budai Meddőségi Centrumban 2002. folyamán végzett
850 in vitro fertilizációs Folliculus aspiratiót követő 14. napon mért beta hCG szintek prediktiv értéke IVF-ET programok útján létrejött terhességek kimenetelében Dr. Zeke József,
Dr. Konc János, Kanyó Katalin, Kriston Rita Bevezetés: Az IVF- ET kezeléseket követően létrejött terhességek igazolásában az irodalmi adatok, és a hazai gyakorlat is ellentmondásos a szérum beta hCG mérések időpontját illetően. Ebből következően a mért szérum beta hCG szinteknek az utóbbi években túlnyomórészt csak a terhességek igazolásában volt szerepük, csekély prognosztikai értékkel bírtak a terhességek kimenetelére vonatkoztatva. Intézetünkben 2000. évtől a szérum beta hCG meghatározásokat a folliculus aspiratiót követő 14. napon végezzük. Célkitűzés: A retrospektív vizsgálat során összefüggést kerestünk a folliculus aspiratiót követő 14. napon mért beta hCG értékek és a létrejött terhességek kimenetele között. Kerestük a választ arra, hogy klinikai terhesség esetén a mért szérum beta hCG szint előrejelzi-e azt, hogy egyes- vagy többes terhesség várható, valamint a szerum beta hCG szintből következtethetünk-e extrauterin graviditás vagy koraterhességi vetélés veszélyére. Módszer: 2001. jan. 01-től 2002. dec. 31-ig 520 IVF-ET kezelést követően regisztráltuk a beta hCG emelkedést a folliculus aspiratiót követő 14. napon. A vizsgálatba bevont pácienseket női, férfi, összetett, vagy ismeretlen eredetű meddőség miatt kezeltük. A beta hCG meghatározásokat a folliculus aspiratiót követő 14. napon VIDAS Bio Merieux laborautomatával, Enzyme Linked Fluorescent Assay (ELFA) módszerrel végeztük. A méréshatár 2 IU/L volt - ezért jelen tanulmányunkba az ezt meghaladó értékeket bevontuk. A vizsgálati időszakban a lutealis fázis támogatására choriongonadotropint nem használtunk. Eredmények: Az 520 esetből 138 - (26,5 %) biokémiai, 382 - (73,5 %) klinikai terhességet igazoltunk. Adataink alapján 45 IU/L szerum beta hCG szint az a határérték, amely 91,1 % -os szenzitivitással és 89,9 % -os specificitással, választja el a biokémiai terhességeket a klinikaiaktól. 135 IU/L az a beta hCG szint, ahol az egyes- és többes klinikai terhességek 90 % -os szenzitivitással, 81,6 % -os specificitással jelezhetők előre. 150 IU/L határértéknél a szenzitivitás 83,3 %, a specificitás 84,1 %. 10 extrauterin graviditás jött létre (1,9 %), ezek közül 8 esetben a beta hCG 10-45 IU/L értéktartományba esett. Következtetések: A nyert határértékek alapján következtethetünk arra, hogy biokémiai, klinikai, egyes-, vagy többes terhesség várható. A szerum beta hCG értékek további elemzése során az is kitűnt, hogy a mintában, (n = 520) szereplő 10 extrauterin graviditás 80 % -a 45 IU/L alatti értéktartományba esik. A klinikai terhességek kimenetelének megítélésére, a koraterhességi veszteségek előrejelzésre azonban a folliculus aspiratiót követő 14. napon mért egyszeri szérum beta beta hCG meghatározás nem alkalmas.
Poszterek 1. A krioprezeváció alkalmazása az asszisztált reprodukció folyamatában, a daganatos betegségben szenvedő betegek esetében *Balogh, I.,
**Mátyás, Sz., ***Papp, Gy., ***Kopa, Zs., ***Erdei, E., ****Albert,
I. Magyarországon évente több ezer a 18-35 éves férfiak csoportjában a daganatos megbetegedések előfordulásának a száma. A diagnosztizált betegség után műtét, majd kemoterápia, esetleg sugárterápia következik. Az időben diagnosztizált rosszindulatú daganatos betegségek jó eséllyel gyógyíthatók ugyan, de a kezeléskor használt terápiák a beteg nemzőképességét veszélyeztetik. A nemzőképesség csökkenésének mértéke függ az alkalmazott gyógyszerektől, az alkalmazott dózisoktól, a kezelés hosszától, és nem utolsósorban a beteg szervezetétől. Bizonyos esetekben a primer műtét utáni második műtét (pl: RLA) okozhat visszafordíthatatlan károsodást (retrográd ejakuláció). Az ilyen esetekben a gyógyultnak tekintett betegek, amennyiben még szeretnének gyermeket, nagy százalékban a különböző asszisztált reprodukciós módszereket kénytelenek igénybe venni. Sok esetben azonban csak akkor van esélyük saját gyermekre, ha még a kezelés elkezdése előtt lefagyasztatták hímivarsejtjeiket. A KRIO Intézet négy és fél éves működése alatt több száz daganatos betegségben szenvedő fiatalember krioprezervációját végezte el. Ezen betegek nagy többségben heretumorosak, de van köztük Hodgkin, és non-Hodgkin lymphomás, leukémiás és egyéb rosszindulatú daganatos betegségben szenvedő. A szerzők a mögöttük álló évek tapasztalatai foglalják össze, különös tekintettel a legnagyobb számban előforduló heretumoros betegek krioprezervációs tapasztalatait illetően. 2. Meddőségi Ambulanciánk eredményei Dobos György
- Fenesi István - Hardonyi András Bemutatjuk 3 éve megújult személyi és tárgyi feltételekkel működő ambulanciánkat. Részletezzük kivizsgálási protokollunkat és therapias lehetőségeinket. Végül ismertetjük inseminatioval elért eredményeinket.
3. Fagyasztott embriók transzferjával elért előzetes eredményeink Fenyvesi Beatrix,
Kanyó Katalin, Dr.Cseh Sándor, Dr. Konc János Bevezető: Napjainkban az embriófagyasztás igen lényeges eleme már a meddőségi kezeléseknek, mivel a klinikai IVF-ban történő alkalmazása számtalan gyakorlati előnnyel bír, melyek közül a legfontosabbak: 1) a visszaültetésre nem kerülő, un. " sur plusz" /számfeletti/ embriókat - a későbbi felhasználásig - konzerválhatjuk, 2) a fagyasztva tárolt embriókkal a kumulatív terhességi arány javítható. Anyag és Módszer: A feldolgozásban szereplő házaspárok (21) 2002 évben vettek részt fagyasztott embrió transzfer programban. A nők életkora 30 és 40 év közötti volt, az IVF/ICSI beavatkozások indikációja férfi infertilitás, petevezető elzáródás és endometriozis voltak. A petefészek stimulációs protokoll és a luteális fázis támogatás módja megegyezett a Centrumban már évek óta sikeresen alkalmazott eljárásokkal. A fagyasztási eljárás lassú, fokozatos fagyasztást és gyors felengedést foglalt magában. Az embriókat a follikulus punkciót követő 3. napon (4 - 8 sejtes stádium) és az 5. napon (blasztociszta stádium) mélyhűtöttük. A "sur" plussz embriók közül csak azokat fagyasztottuk, amelyek blasztomer állományának minimum 50%-a egészségesnek, intaktnak mutatkozott. A fagyasztás megkezdése előtt a korai fejlődési stádiumú embriókat propilénglikolt, a blasztocisztákat glicerint tartalmazó PBS oldatban equilibráltuk (Vitrolife). Az embriók fagyasztását programozható fagyasztó berendezéssel végeztük (Kryo 10 Series III, Planer). Szobahőmérsékletről - 2 oC/perc sebességgel hűtöttük az embriókat - 6.5 oC-ra, majd indukáltuk a jégkristályképződést (seeding). Néhány perc várakozás után - 0.3 oC/perc hűtési sebességet alkalmazva folytattuk a fagyasztást - 30 oC-ig, majd minusz 30 és minusz 50 oC között - 15 oC/perc hűtési sebességet alkalmaztunk. Ezután az embriókat közvetlenül folyékony nitrogénbe (- 196 oC) helyeztük. Az embriók felengedését 30-37 oC vízfürdőben végeztük. A korai fejlődési stádiumok esetében a krioprotektív anyagot 4 lépésben (Thaw-Kit 1, Vitrolife), a blasztocisztáknál 8 lépésben (Thaw-Kit 2, Vitrolife) távolítottuk el a sejtekből. A fagyasztott/felengedett embriókat néhány órán keresztül in vitro tenyésztettük a transzfer előtt. A beavatkozást túlélő embriókkal szemben támasztott minimális követelmény volt, hogy a blasztomerek legalább 50%-a intakt legyen. Az embrió transzfer előtt lézer asszisztált hatchinget végeztünk. Az embrió transzfert követő 9-12 nap között meghatároztuk a szérum ß hCG szintet. Klinikai terhesség megállapításához megemelkedett ß hCG szint mellett a petezsák ultrahangos kimutatása és a szívműködés megjelenése volt szükséges. Eredményeink: A napjainkig kiértékelhető 21 transzferből 9 terhesség (9/21; 42.8%) ebből 4 klinikai terhességet (4/21; 19.0%) értünk el. Következtetések: Az embriófagyasztás hasznos eszköze a klinikai asszisztált reprodukciónak. A follikulus punkciót követően nem traszferált embriókat mélyhűtve hosszú ideig tárolhatjuk és felengedés után bármikor visszaültethetjük. Eredményeink alátámasztják azokat a tapasztalatokat, amelyek szerint a "sur" plussz embriókat lefagyasztva azokat egy későbbi időpontban beültetve az un. kumulatív terhességi arányt javíthatjuk. 4. Enzimatikus Asszisztált Hatching ( E-AHA ) alkalmazása blasztociszta-kultúra után Szűcs Kálmán,
Bojtor Gyöngyi, Dr. Dévai István A módszer célja: Enzimatikus zóna pellucida-emésztéses módszer alkalmazásával megteremteni az asszisztált hatching (AHA) lehetőségét blasztociszta-kultúra után. Az eljárás tervezése: A szakirodalmi eljárások laboratóriumi megvalósítása. Az alkalmazás helyszíne: A Dévai Intézet IVF-programja. Páciensek: AHA-indikációval rendelkező standard IVF vagy ICSI- páciensek. Elvégzett eljárás: 5 napos tenyésztések utáni enzimatikus asszisztált hatching (D5 + E-AHA). Mérési adatok: Az embiótranszferek utáni terhességi ráta és embriómegtapadási ráta. Eredmények:
Kilenc ciklusban végeztük el pronáz enzimmel az A visszaültetett 20 embrióból 6 tapadt meg (28,6% embriómegtapadási arány) 5 páciensnél (55,6% terhességi ráta). Statisztikai feldolgozáshoz az adatok száma nem elegendő, de látható, hogy a sikerességi ráta hasonló a nem AHA-indikációs páciensek blasztociszta-kultúrás eredményeihez. Konklúzió: A blasztociszta-kultúra után végezhető mechanikus / lézeres hatching valószínűsíthető torziós és hőhatásait kikerülő enzimatikus hatching analóg a savas ZP-oldással, de azokkal szemben nem lokális, hanem a zóna teljes felszínén generális hatású. Az eltérő AHA-módszerek eredményessége hasonlónak tűnik, az enzimatikus előnye a könnyű és olcsó kivitelezhetőség lehet. Tudomásunk szerint az enzimatikus hatching-nek ez az első magyarországi alkalmazása, blasztociszta-kultúra után. Kulcsszavak : Enzimatikus asszisztált hatching, pronázos ZP-emésztés, blasztociszta-kultúra |